A menstruáció a fogamzóképes életkorban több-kevesebb rendszerességgel jelentkező hüvelyi vérzés, melyet definíciószerűen a ciklus során peteérés előz meg. A menstruáció során a méhnyálkahártya válik le, amikor a ciklus során nem történik megtermékenyítés. A hüvelyi vérzések más, kóros fajtái is előfordulnak, azonban ezeket peteérés és ovuláció nem előzi meg. 

Szabályszerűen a menstruációs vérzés 28 naponta jelentkezik, azonban néhány napos ingadozás még normálisnak fogadható el, ezért a 28+-4 napos ciklusokat élettaninak lehet elfogadni. Az ennél gyakoribb illetve ritkább vérzéseket kórosnak tekintik, és gyakori (polymenorrhoea) vagy ritka (rarromenorrhoea) menstruációs vérzéseknek nevezik.

A menstruációs vérzések a nemi érés folyamán jelentkeznek a menarchevel kezdődően, mely általában a 8-13. életévre tehető és a menopauzával fejeződnek be, mely általában 49-50 éves életkorban következik be. Korábbi menopauza is felléphet, amikor a petefészkek működése vagy korai kimerülés, vagy külső hatás, pl. műtéti eltávolítás, sugárterápia vagy citosztatikus terápia miatt károsodik (arteficialis menopauza). A reproduktív életkor kezdetén és végén a menstruációs ciklusok kevésbé rendszeresek, és gyakran fordulnak elő anovulációs vérzések. A reproduktív életkorban azonban általában a nők két harmada rendszeres menstruációs vérzések jelentkezését tapasztalja,

A menstruáció általában 3-7 napig tartó vérzés. A vérvesztés körülbelül 35-90 ml, és a vérvesztés a menstruáció első napjaiban több, mint a vége felé. A vérvesztés mennyisége az életkortól is függ, 35 éves életkor alatt általában több, mint később. Természetesen a vérvesztés mennyiségét olyan tényezők is befolyásolják, hogy volt–e előzetesen valamilyen műtéti beavatkozás vagy gyulladás, ami a méhnyálkahártyát károsította, vagy pl. fogamzásgátló szedéséről van-e szó. Az utóbbi esetben menstruációról nem is lehet beszélni, mivel a fogamzásgátló szedése esetén ideális esetben ovuláció nem fordul elő, ezért ilyen esetekben megvonásos vérzésekről beszélnek. A menstruációs vérzés mennyiségének csökkenését oligomenorrhoeának nevezik.

A menstruációs váladék vért, levált endometriális és hüvelyi epithel sejteket, a nyakcsatornából származó nyákot, baktériumokat tartalmaz. A váladékban prosztaglandinok és fibrinolizin is kimutatható, az előbbiek az erek összehúzódásért, a vérvesztés csökkentéséért felelősek, az utóbbi megakadályozza a vér megalvadását.

 

A menstruációs ciklus szakaszai

 

   A menstruációs ciklus, amin a két menstruációs vérzés közötti időszakot értjük, bonyolult neuroendokrin szabályozás alatt áll. A szabályozásban részt vesz a hipotalamusz, a hipofizis és a pertefészkek, a célszerv az endometrium. A hipotalamuszban termelődő gonadotrop relasing hormon (GnRH), ami ciklusosan kerül a hipofizis portalis érrendszerébe és éri el a hipofizis mellső lebenyét, a tüszőérlelő hormon (FSH) és tüszőrepesztő hormon (LH) termeléséért és felszabadításáért felelős. A GnRH pulzusok nagyságával és ritmusával függ össze, hogy a ciklus közepén az LH csúcs létrejön-e, ez felelős a petefészekben megért tüsző megrepedéséért, az ovulációért. A menstruációs ciklus elkezdődése is a hipotalamusz GnRH pulzusainak megfelelő ritmusával indul el, amit a hipotalamusz biológiai órájának megindulásának is neveznek a pubertás korában.

A petefészekben a korábbi ciklusok során kiválasztódott tüsző az FSH hatására növekedésnek indul, és a ciklus közepére, általában a 14. napra éretté válik, amikor az LH csúcs a tüsző  falában a prosztaglandinok által olyan változásokat hoz létre, aminek következtében a tüsző megreped és a petesejt szabaddá válik.

A petefészek is termel hormonokat, a ciklus első felében az ösztrogéneket növekvő mennyiségben, amely hormonok a menstruáció után a levált endometrium helyén az újabb méhnyálkahártya felépülését segítik elő. A méhnyálkahártya felépülés ezen szakaszát proliferációs szakasznak nevezik.

Amennyiben az ovuláció létrejön, a tüszőrepedés helyén kis vérzés keletkezik, majd kialakul a sárgatest (corpus luteum), ami a ciklus második felében progeszteron hormont termel. Az utóbbi feladata, hogy a méhnyálkahártyát a megtermékenyített petesejt befogadására alkalmassá tegye. Ilyenkor a méhnyálkahártya megvastagodik, a mirigyek sejtjeiben glikogén jelenik meg, ami a megtermékenyített petesejt kezdeti táplálására szolgál. A méhnyálkahártya ekkor a szekreciós szakaszban van. Ha a megtermékenyítés nem jön létre, az ösztrogén és progeszteron szintek csökkennek, a megvastagodott méhnyálkahártya vérellátása a csökkenő hormonszintek mellett elégtelenné válik, helyi érösszehúzódások tovább csökkentik a vérellátást, ezért a méhnyálkahártya vérzés kíséretében leválik, vagyis menstruáció kezdődik.

A petefészek és a hipotalamusz és hipofizis között bonyolult visszacsatolási rendszerek (feed back) működnek, ami a hipofizis és hipotalamus között is megtalálható. Ezek a szabályozási körök felelősek azért, hogy a női ciklusos működés megfelelő rendszerességgel történjen.

Az agykéreg és a hipotalamusz között is van kapcsolat, vagyis a környezeti ingerek az agykérgi tevékenységen keresztül befolyásolhatják a hipotalamusz működését, és hozzájárulhatnak a menstruációs ciklus változásához.