A sugárterápia

 

 

A kezelés elméleti alapja

 

A kezelés során nagyenergiájú ionizáló sugárzást használnak, amely energiája révén a sejtekben elektromos töltéssel rendelkező részecskék, ionok keletkeznek. Az ionok elsősorban a DNS-t károsítják. Mivel a daganatos sejtek osztódása általában gyorsabb, mint az ép szöveteké, így bár a sugárkezelés során az ép szövetek is károsodnak, a daganatok sugárérzékenysége rendszerint nagyobb. A besugárzással tehát szelektív sejtpusztulás idézhető elő. A sugárkezelés a sebészeti és a kemoterápiás kezeléssel együtt alkalmazható. A sugárkezelést egyes előrehaladott esetekben már nem a teljes gyógyulás reményében alkalmazzák, hanem a tünetek csökkentésére, a várható élettartam meghosszabbítására, fájdalomcsillapítás céljából. Ez a palliatív kezelés.

Kivitelezés

A sugárkezelés történhet a sebészeti beavatkozás előtt, annak radikalitását csökkentő céllal. Elérhető, hogy ne kelljen a teljes tumoros szervet, csak annak egy részét eltávolítani, mert a radioterápiával csökkenthető a daganat mérete. A műtétet követően is alkalmazható sugárkezelés. Kemoterápiás, gyógyszeres kezelés nemcsak a sugárterápiával felváltva, hanem azzal egy időben is lehetséges. Ilyenkor részben a kemoterápiás szer sugárérzékenyítő hatását használják ki, máskor azonban a besugárzott területtől távolabban lévő, rosszindulatú sejtek szaporodását gátolják. A párhuzamosan alkalmazott sugár- és kemoterápiás kezelés a mellékhatásokban is fokozott kockázatot jelent.

A besugárzás történhet külső, illetve a felszínre helyezett sugárforrásból, vagy szövetek közti (pl. emlőbe) tűkön át bevezetett katétereken keresztül, valamint üreges szervbe helyezett ún. belső besugárzás formájában – ez utóbbi legjellemzőbben a nőgyógyászati daganatok kezelésénél fordul elő.

A különböző daganatok különböző sugárérzékenységűek, a szövetek sugárterhelhetősége is különböző. Mivel a CT vizsgálatnál alkalmazott röntgensugár jellegében megegyezik a sugárterápiában alkalmazott ionizáló sugarakkal, ezért a CT vizsgálatnál kapott szöveti  elnyelődéséről nyert  információt fel lehet használni a sugárterápiás terv elkészítésénél.

A brachyterápia olyan sugárterápiás kezelés, amikor egy berendezés segítségével nem távolbesugárzást (percutan irradiáció), hanem közelbesugárzást végeznek: nőgyógyászati kórképekben ez a mód a leggyakoribb.

Az úgynevezett afterloading (utántöltéses) technika során a tumor közelébe egy inaktív tubus vagy katéter kerül, amelyet a folyamatos sugárzás érdekében géppel, izotóppal utántöltenek.

 

Mellékhatások

A sugárkezelés leggyakoribb mellékhatása a fáradékonyság. Bőr és nyálkahártya tünetek csak a sugármezőbe eső területen alakulnak ki, így szőrvesztés, hajhullás is csak ott, ahol sugárnyaláb áthatol. Az érintett bőrön olyan tünetek jelentkezhetnek, mint napégés esetén: a bőrfelület kiszárad, égő, viszkető érzés jelentkezik. A hajvesztés általában átmeneti, a haj ugyanakkor lassabban nő vissza, mint kemoterápiás kezelés okozta kopaszság esetén. A medencét, kismedencét érő besugárzásnak vizelési problémák, a vizelési inger gyakori jelentkezése lehet a következménye. A sugár károsíthatja a nők fogamzóképességét. Arra egyébként is ügyelni kell, hogy a sugárkezelés ideje alatt ne történjen fogamzás.

Kemoterápia

 

A gyógyszeres kezeléseknél kemoterápiáról és hormonterápiáról beszélhetünk leggyakrabban, de a gyógyszeres kezelési formák közé tartoznak a biológiai válaszmódosító kezelések is.

Hormonkezelések

A hormonkezelések során általában a szervezetben termelt hormonok hatásait gátolják. A biológiai kezelések felerősítik a szervezet saját, rák elleni védekező rendszerét. A hormonkezelés hatása általában lassan, hetek alatt épül fel, és a szervezetből is lassabban ürül ki, mint a citosztatikumok. A hormonkezeléseket leggyakrabban a nemi szervek megbetegedéseiben (emlő és petefészekrák) alkalmazzák.

Biológiai válaszmódosítók

A daganatsejteknek fennmaradásuk érdekében saját vérellátást kell kifejleszteniük. Számos daganatellenes szer a ráksejtek vérellátásának kifejlődését akadályozza meg. Ilyen „angiogenezist gátló” szereket is alkalmaznak az előrehaladott emlődaganatok gyógyításában.

A kemoterápia alkalmazása

A gyógyszeres kezelések közül a kemoterápia a legszélesebb körben elterjedt kezelési mód. A kemoterápia a rákos megbetegedések kezelése olyan gyógyszerekkel, amelyek képesek elpusztítani a daganatsejteket, ezért a kemoterápiát gyakran daganatgátló kezelésnek is nevezik.

A kemoterápia mellékhatásaként az egészséges sejtek is károsodhatnak. A szervezetben gyorsan osztódó, ezért könnyen károsodó sejtek például a szőrtüszők, a száj- és bélnyálkahártya sejtjei, valamint a fehérvérsejtek.

Az egy vagy több napos kemoterápiás ciklusok között szünet van, amely során a szervezet képes kiheverni a mellékhatásokat, a beteg visszanyerheti erejét és a szervezet ismét felépítheti az esetlegesen elpusztult egészséges sejteket. Amennyiben a következő tervezett kemoterápiás ciklus idejére még nem rendeződött a beteg állapota, vérképe, előfordulhat, hogy a kemoterápiás kezelést halasztani kell.

A kemoterápia célja és a kezelés típusai

A kemoterápia alkalmazásának többféle célja lehet: az alkalmazhatóság függ a betegség fajtájától és kiterjedtségétől, s ettől függően beszélhetünk neoadjuváns, adjuváns illetve palliatív kemoterápiás kezelési lehetőségekről.

A műtétre és a sugárkezelésre általában akkor kerül sor, ha egy jól körülirt daganatos folyamat kezelése a cél. Ezzel szemben a kemoterápia a műtét, valamint a sugárkezelés számára nem hozzáférhető területeken is képes lehet a rákos sejtek elpusztítására.

Neoadjuváns kemoterápiás kezelés

Neoadjuváns kemoterápiáról beszélünk, amikor a kemoterápiát a műtét, esetleg sugárkezelés előtt alkalmazzák. Erre általában akkor kerül sor, ha a betegnek nagyméretű daganata van, amelyet sebészileg nehéz eltávolítani vagy megkisebbíteni. A neoadjuváns kemoterápia eredményeképpen a daganat mérete csökkenhet, így könnyebben eltávolíthatóvá válhat, s a műtét során kevésbé kell érinteni a daganat környezetében lévő egészséges szöveteket, vagyis lehetőség adódik egy kevésbé kiterjesztett műtétre.

Adjuváns kemoterápiás kezelés

A műtétet, esetleg a sugárkezelést követően a mikroszkopikus áttétek eltávolítása a cél. Ezek a daganatsejtek limphogen, illetve haematogen úton képezhetnek áttétet. Az adjuváns kemoterápiás kezelést akkor alkalmazzák, ha nagy a kockázata annak, hogy a rák kiújul azokból a sejtekből, amelyeket a sebészeti beavatkozás során nem sikerült eltávolítani.

Palliatív kemoterápiás kezelés

Akkor alkalmaznak ilyen kezelést, ha a betegség gyógyítása sebészeti, sugárterápiás és kemoterápiás módszerekkel nem lehetséges, de az alkalmazott kemoterápiás szerekkel csökkenteni lehet a daganat méretét, s ezzel nemcsak a beteg túlélése nő, hanem az az idő is, amelyet viszonylag jó életminőségben tölt.

A mellékhatások

A legtöbb esetben átmenetiek.

A hajhullás a leginkább szemmel látható mellékhatás. Gyakran a szemöldök, a szempilla, a nemi szőrzet, s a test egyéb helyein lévő szőrzet is kihullik. A haj és a szőrzet elvesztése szinte mindig átmeneti. Gyakran jelentkezik fáradékonyság a kemoterápiás kezelés alatt és a kezelés utáni néhány napban. A hányinger és a hányás a kemoterápia leggyakoribb mellékhatásai közé tartoznak. A kemoterápia átmenetileg károsíthatja a nyálkahártyákat is. A szájüregben afták, fekélyek képződhetnek, gyulladások alakulhatnak ki. A bélnyálkahártya károsodása révén kialakulhat hasi fájdalom, hasmenés is.

A kemoterápia során ritkábban jelentkező mellékhatások közül meg kell említeni az allergiás reakciókat, a vérnyomás ingadozását, a bőrelváltozásokat, kiütéseket, fényérzékenységet, a szív-, máj- és veseműködési zavarokat, ion-eltérések jelentkezését (a kálium-, nátrium-, kalciumszint változása), a fejfájást, a tapintás és az ízérzékelés zavarait. Nemcsak a daganatos alapbetegség hajlamosíthat mélyvénás trombózisra és egyéb embóliás eseményekre, hanem kemoterápiás szerek alkalmazása is emelheti ennek kockázatát.

Az alacsony fehérvérsejtszám mellett a beteg fogékonyabb a fertőzésekre, a thrombocytopaenia szövődménye vérzés lehet, amely petechiák alakjában jelentkezhet, de kialakulhat orrvérzés, véres széklet, haematuria.