midwife

A külső női nemi szervek

• Emlő

Szövettani felépítése

3 fő komponens:

Mirigyállomány – Zsírszövet – Kötőszövet    (az életkorral, a terhességgel arányuk változik)

Nyirokelvezetése

(az emlőrák ezeken az utakon ad áttéteket)

- Axillaris (hónaljárki)

- Infraclavicularis (kulcscsont alatti)

- Parasternalis (mellcsont melletti) nyirokcsomók

Fejlődési rendellenesség

- Járulékos emlőbimbó: az axilláktól a combokig az ún. tejléc mentén (ritka)

- Járulékos tejmirigy: szoptatáskor fájdalmas duzzanat jelenik meg, főleg a hónaljárokban és a mellek fölött oldalt: tej van benne, de nem tud kiürülni (gyakori). Megoldása végső esetben sebészi.

• Szeméremdomb (mons pubis)
• Szeméremtest (vulva)

- Csikló (clitoris - kulcs)

- Kis- és nagy szeméremajkak (labium minus és maius)

- Hüvelycsarnok (vestibulum vaginae)

- Szűzhártya (hymen)

• Vulva

Rima pudendi (szeméremrés)

- Szülés után a nagyajkak gyakran nem fekszenek össze, a szeméremrés tátongó

- Oka: a gátmetszés nem megfelelő suturája (összevarrása), ill. a gátizmok (főleg a m. bulbocavernosus) megnyúlása

- Következmény: gyakoribb fertőzések, a nemi élet zavara

- Megoldása: pontos sutura (varrás) szüléskor, intim torna, műtét (levatorplastica)

• Bartholini mirigy (Glandula vestibularis major) 2 db: bal és jobb oldali

Helye: a hüvelybemenet alsó harmadában, a nagyajkak állományában

A hüvelybemenet nedvességét biztosítja. Ha a kivezetőcsöve eldugul, cysta, ha ez befertőződik, tályog alakul ki. Gyakori kórkép.

• Szűzhártya (hymen)

 Hymenaios a menyegző istene

 Változatos kinézet

 Ha sértetlenül megvan, akkor virgo intacta (szűz)

A belső női nemi szervek

• Hüvely (vagina, colpos)

Szövettani felépítése

Két fő réteg: a vastag, többrétegű el nem szarusodó laphám alatt közvetlenül izomréteg van. A kettő között nincs kötőszövetes állomány: a hüvely egy hámmal bélelt izomcső.

Szomszédos képletek:

• Mell felől a hólyaggal szomszédos.

Ha a hüvely izomfala megereszkedik (terhességek, idős kor) a hólyag a mellső hüvelyfalat bedomborítja, cystokele jön létre, mely a húgycső megtöretése miatt gyakran vizeletincontinentiával  (vizelettartási zavarral) jár. Megoldása: hüvelytorna, mellső hüvelyfali plasztika (colporraphia anterior), vagy TIVA

• Hátsó fal a rectummal (végbéllel) szomszédos.

A fenti okok miatt itt a rectum domboríthatja be a hüvelyfalat, rectokele jöhet létre, melyből a széklet nehezen ürül ki. Megoldása: hátsó hüvelyfali plasztika (colpoperineorraphia).

Hüvelyi szülés esetén, ha a gátmetszés a hátsó hüvelyfal irányába továbbreped, a hüvelyfalat varrva, túl mélyen öltve a rectum átölthető, így sipoly képződhet.

A hüvely felső kétharmada kevés idegvégződést tartalmaz, ezért felejtődik fent gyakran a tampon, ill. idegentestek (kisgyerekeknél).

A hüvely középső-felső harmadának határán veszik körül a hüvelyt a diaphragma pelvis rostjai. Ha szülés után hüvelyfali haematoma (vérömleny) keletkezik, és e lemez alatt van, akkor a gát felől kiüríthető, felfelé nem terjed. Ha e felett van, akkor a peritoneumot felnyomva a retroperitonealis tér felé terjed, megoldása a has felől lehetséges.

Jó ösztrogénhatás esetén a hüvelyhám glikogént (összetett szénhidrát) tartalmaz. A lactobacillusok anaerob módon ezt lebontva tejsavat és hidrogén-peroxidot termelnek, mely savas pH-t létrehozva nem engedi az egyéb kórokozók (baktériumok, gombák) elszaporodását.

Ha nincs ösztrogén (menopausa), vagy a lactobacillusok kipusztulnak (antibiotikum szedés), vagy a savas pH másképp sérül (pl. laceratio v. ectopium (méhszájrepedés, méhszájseb), halmozott szeretkezés esetén), a kórokozók elszaporodnak, a normális flóra felborul, hüvelygyulladás jön létre (gomba, baktérium).

• Méh (uterus, hystera)

Részei a méhtest (corpus) és a méhnyak (cervix, collum).

A felső, izmos a méhtest, a több kötőszövetet tartalmazó alsó rész a méhnyak.

A méhtest

Üregének hossza (szondahossz) 6,5-7,5 cm. Háromszög alakú, a mellső és hátsó fal összefekszik

A méhnyak

2,5-3 cm. A külső méhszáj az interspinalis síkban van (a két spina ischiadica – ülőgumó között)

A méh szalagjai

A méh helyzetét biztosító szalagok, hashártyakettőzetek. Jelentőségük: gyulladások után rövidülhetnek, így komoly hasi fájdalmat okozhatnak. Fontos: a Douglas-üreg

A méh helyzete

• Anteflexio
• Anteversio
• Kiegyenesedett állás
• Retroflexio és –versio

• Méhkürt v. petevezető (Tuba uterina)

Alakja kürt, mérete kb. 0,5*12 cm

A méh és a petefészkek közötti kapcsolatot teremti meg

Jelentősége: gyulladások, méhen kívüli terhesség, meddőség

• Petefészek (Ovarium)

3,5*1*2 cm. Szalagok tartják a helyén. Nem nő össze a tubával. A petesejteket raktározza (darabonként 0,5 milliót). Jelentősége: gyulladás, méhen kívüli terhesség, cysta, daganat

• A női nemi szervek vérellátása

Bő vérellátás, mely terhességben sokszorosára nőhet. Anastomosisok (érösszeköttetések), legjelentősebb az a. ovarica és a. uterina rendszere közötti összeköttetés.

Arteria hypogastrica ligatura:

Az anastomosisok miatt az a. hypogastrica (a.iliaca interna) a kismedencében leköthető. Ebből ered az a. uterina, így az erős uterinális vérzés megszüntethető. A vérellátást az a. ovarica anastomosisai biztosítják, a méh funkciója megmarad, szülni is lehet később.

Főbb indikációi: Vérzéscsillapítás: atonia uteri, cervicalis terhesség, inoperabilis vérző cervixcarcinoma esetén. Profilaktikus jelleggel: várhatóan nagy vérzéssel járó kismedencei műtét, transfusio megtagadása esetén (Jehova tanúi)

GENITÁLIS EREDETŰ VÉRZÉSEK

        • Fő okai hasonlóak a korai postpartum vérzések okaihoz

        1. RETENTIO COTYLEDONIS

        o Első két hétben bő friss vérzés, (gyakran infectioval).UH mutatja ki biztosan

        o Kezelése: antibiotikum védelemben abrasio (vacuum vagy kanál)

        2. SUBINVOLUTIO UTERI

        o Az atonia uteri gyermekágyi megfelelője, elhúzódó, nem nagy mennyiségű vérzés

        o Kezelése: méhösszehúzók adása, székletrendezéssel, hólyagkiürítéssel együtt

        3. SZÜLÉSI SÉRÜLÉS VÉRZÉSE

        o Első napokban jelentkező friss vérzés. Főleg cervix, hüvelyruptura, esetleg episiotomia sebe vérzik

        4. ENDOMETRITIS

        o Bűzös váladékkal járó, intermittáló vérzés

        o Kezelése: antibiotikum, méhösszehúzó, néha abrasio is szükséges

        5. EGYÉB OKOK

        o Véralvadási zavar (ritka), a méhnyálkahártya hiányos regenerációja (pecsételő vérzés), thrombuskilökődés, rosszindulatú daganat

GENITALIS EREDETŰ LÁZAS ÁLLAPOTOK – GYERMEKÁGYI LÁZ

        • Gyermekágyi infectio gyakorisága: SC után 2-5%, hüvelyi szülés esetén: 0,5% alatti

        o FORMÁI:

        o ENDOMETRITIS, MYOMETRITIS PUERPERALIS

        - Jellegzetesen a szülés utáni 3-4. napon jelentkezik. Polymicrobás

        - Láz, szubinvolvált uterus (puha, magasabban álló fundus), nyomásérzékeny uterus, bűzös lochia, vérezgetés, emelkedett gyulladásos laborparaméterek

        - Kezelés: Méhösszehúzó, antibiotikum, esetleg óvatos abrasio, jódvizes öblítéssel

        o További fokozatai:

        o ADNEXITIS PUERPERALIS

        o PARAMERITIS PUERPERALIS

        o PELVEOPERITONITIS PUERPERALIS

        o SEPSIS PUERPERALIS

THROMBOSIS

        • A GYERMEKÁGYBAN NŐ A THROMBOSISKÉSZSÉG. Okai: vénatágulat, pangás, immobilisatio, placenta, magzatvíz thromboplasztikus anyagai

        o THROMBOPHLEBITIS SUPERFICIALIS:

        o 3-4. napon a felületes vénák thrombosisa és steril gyulladása

        o Csak helyi bőrpír és fájdalom a tünet

        o Kezelése: gyulladáscsökkentő krémek, pólya, MOBILISATIO

        o THROMBOPHLEBITIS PROFUNDA (PHLEBOTHROMBOSIS):

        o Első hét végén a leggyakoribb. Embolisatio valószínűsége 5-10%

        o Az érintett végtag livid, feszes, fájdalmas, nagyobb körfogatú. Műfogásokkal fájdalmat jelez (láb hátrafeszítésekor a vádliban – Homans-jel). Tachycardia jellemző, mely a subfebrilitást megelőzi. Végső diagnózist a vénás Doppler UH adja

        o Kezelése: IMMOBILISATIO, felpolcolt érintett végtag, anticoagulans therápia, antibiotikum

A LACTATIO ZAVARAI – MASTITIS

        • ANATÓMIAI ELTÉRÉSEK: befordult emlőbimbó (mamilla retracta), fájdalmas emlőbimbó

        • TEJPANGÁS: nő a gyulladás veszélye, a tejtermelés csökken. Le kell fejni

        o MASTITIS PUERPERALIS:

        o Fertőzési forrás az újszülött szájürege, az anya bőre (80%-ban a Staphylococcus aureus a bőr hámsérülésein, repedésein hatol be (ezért fontos a bimbó épsége))

        o Tünetei: fájdalmas, duzzadt, meleg, kipirult emlő (az érintett terület felett). Magas láz, hidegrázás, elesettség

        o Kezelés: a tej lefejése (a tejet ki kell önteni, de a másik, ép emlőből szoptathat), antibiotikum (Augmentin per os, 38^oC felett iv.), az emlőt nyugalomba helyezzük, borogatjuk. Ha tályog alakul ki, sebészi megnyitása szükséges!

PSZICHÉS ZAVAROK A GYERMEKÁGYBAN

        • Statisztika szerint a szülés utáni 3 hónapban 16-szor gyakoribban a pszichiátriai kórképek, mint a nő egyéb életszakaszaiban!

        Pszichés zavarok típusai:

        o Érzelmi labilitás: az első héten a megszültek 80%-nál jelentkezik, főleg a 3-4. napon. Oka a nagyobb fizikai, lelki megterhelés, a hormonszintek hirtelen csökkenése

        o Depresszió: a gyermekágyasok 1-2%-ában jelenik meg

        o Pszichózis puerperalis: a legsúlyosabb szövődmény, 0,1-0,2%-ban alakul ki. Kezelése pszichiátriai osztályon történik

DEFINÍCIÓ

Betöltött 37. hét előtt lezajló szülés. Statisztikai szempontból: 2500 gramm alatt (de ebben benne vannak az intrauterin retardáltak is!)

• 1000 gramm alatt: partus immaturus (igen-igen kissúlyú újszülött)
• 1000-2500 gramm: partus praematurus    (1000-1500 g: igen kissúlyú,                                                                           1500-2500 g: kissúlyú újszülött)

GYAKORISÁG        Jelenleg 8-9%

KOCKÁZATI TÉNYEZŐK

• szociális helyzet, iskolázottság, életkor, paritás, alapbetegségek, nikotin, alkohol, drog, stressz
• korábbi koraszülés, vetélések, uterus fejlődési rendellenesség, cervix incompetentia, bakteriális vaginosis, húgyúti infekciók (tünetmentes bacteruria!)

KÖZVETLEN OKAI

Chorioamnionitis, ie.burokrep, túlfeszült uterus (polyhydramnion, ikrek), magzati anomáliák, iu. exit, ELEKTÍV KORASZÜLÉS (aránya növekszik)

FENYEGETŐ KORASZÜLÉS KEZELÉSE

• Tokolízis (béta-mimeticum, MgSO4)
• Iv. antibiotikum
• Ágynyugalom, enyhe szedálás
• (Steroid profilaxis: betöltött 34. hét előtt. Csak akkor indokolt eltekinteni tőle, ha a koraszülés 1-2 órán belül lezajlik, valamint súlyos anyai fertőzés esetén. Hatása: 24 óra után, 7 napig tart. Ismétlése nem ajánlott. 15 mg Oradexon im/iv. IEBR esetén nincs értelme)
• Folyadékpótlás !!!

KORASZÜLÉS VEZETÉSE (szülésznői teendők)

LÉNYEGE A szülés alatti hypoxia és a szülési trauma megelőzése (a koraszülött a hypoxiára fokozottan érzékeny, koponya sérülékenyebb, a vérnyomásingadozások az agyi keringésre áttevődve agyvérzést okozhatnak)

SZÜLÉSVEZETÉS MEGVÁLASZTÁSA

Mindig egyénileg kell dönteni, de:

• koponyavégű fekvés esetén alapvetően hüvelyi szülés javasolt
• medencevégű fekvés esetén 34. hét, ill. 2000 g alatt SC

HÜVELYI SZÜLÉS VEZETÉSE

• Oldaltfektetés: vena cava sy. kerülése
• Folyamatos CTG észlelés: az esetleg hirtelen kialakuló hypoxia észlelése
• Késői burokrepesztés: ne a sérülékeny koponya tágítson
• Megfelelő fájástevékenység (szükség szerint fájásasszisztálás): egy esetleges elhúzódó kitolási szak megelőzése
• EDA előnyös: laza gátizmok, gyorsabb tágulási szak
• Kötelező episiotomia
• Gátvédelem mellőzése (sérülékeny fej)
• Vállak erős húzásának mellőzése
• Késői KZS-ellátás
• Neonatológus jelenléte kötelező

SECTIO JELLEGZETESSÉGEI

• Fő indikációja a 2000 g alatti medencevégű koraszülöttek
• 600 g alatt magzati indikáció miatt nincs értelme elvégezni
• Corporalis metszés fő indikációja: 32. hét alatt + MVF v. haránt + magzatvíz hiánya

Összefoglalóan vulva vagy pudendum femininum néven a következő képletek tartoznak a külső női nemi szervek közé: mons pubis (veneris), labia majora, labia minora, clitoris, vestibulum vaginae, bulbus vestibuli, glandula vestibularis major. Feladatuk a nemi közösülés során érző információk közvetítése, és egyben erektilis testekként is közreműködnek a nemi izgalom kialakításában. Közreműködnek a vizeletürítésben, ugyanakkor segítenek megakadályozni, hogy idegen testek kerüljenek be az urogenitális rendszerbe.

Szeméremdomb (mons pubis seu veneris). Lekerekített, zsírral telt kiemelkedés a symphysis, a tuberculum pubicum és a ramus sup. ossis pubis előtt. A bőralatti zsírszövet folyamatosan közlekedik a hasfal elülső részének hasonló térségével. A zsír mennyisége pubertás előtt és a menopausa után kisebb, kevesebb, nemileg érett nőben nagyobb. Viszonylag durva szeméremszőrzet fedi, amely a hasfalon felfelé éles határral végződik. Nyirka a nodi lymphatici inguinales és femorales irányában vezetődik el.

Nagy szeméremajkak (labia majora). Jelentősen kiemelkedő bőrredők, amelyek a szeméremrést (rima pudendi) határolják és védik a húgycső és a hüvely nyílását. A simaizomrostokat is tartalmazó nagyajkak ujjszerű nyúlványként haladnak a mons pubistól hátrafelé az anus irányában. Bennük végződik a kerek méhszalag (lig. teres uteri), amely a gubernaculum maradványa. A nagyajkakat pigmentált bőr fedi, amelynek külső felszínén nagyszámú faggyúmirigy és szőrzet található. Belső felszíne szőrtelen, sima, bársonyos, halványrózsaszínű. A nagyajkak elöl és hátul egy-egy commissurában (anterior és posterior) találkoznak, ahol a kétoldali ajkak kisebb megvastagodás formájában mennek át egymásba. A commissura posterior, amely a corpus perineale területére esik, és a vulva hátulsó határát képezi, a szülés után általában eltűnik.

Kis szeméremajkak (labia minora). Zsírszövetet nem tartalmazó, szőrtelen bőrredők. A nagyajkak takarásában közvetlenül veszik körül a szeméremrést és a vestibulum vaginaet. Szivacsos kötőszövetet tartalmaznak, amelyek erektilis testként működnek közre a nemi izgalom során. Ezen funkció érdekében bőségesen erezettek. A kisajkak a clitoristól hátrafelé és oldalfelé haladnak, körülveszik az orificium urethrae externumot és a vagina külső nyílását. A két kisajkat hátul redő (frenulum, fourchette) köti össze, amely elsősorban virgo intacta esetében látszik jól. A kisajkak belső felszíne lilás színű, faggyúmirigy-tartalmánál fogva bőrre emlékeztető struktúrát mutat, ugyanakkor nedves, nyálkahártyaszerű és nagyszámú érző idegvégződést tartalmaz, szőrtüszőket és izzadságmirigyeket azonban nem.

Csikló (clitoris). A kisajkak elülső találkozási pontjánál található erektilis szerv, amelynek hossza nagyjából 2 cm, átmérője 1 cm. Szárai (crura clitoridis) a szeméremcsont alsó szárán erednek, majd a corpus clitoridisben egyesülnek és barlangos testeket (corpora cavernosa) alkotnak. A kisajkak a csikló körül elöl előbőrt (preputium) hoznak létre, amelyek befedik a clitoris csúcsán elhelyezkedő glans clitoridist. A kisajkak hátsóbb, mélyebb részei a frenulum clitoridist hozzák létre. A penisszel szemben a clitorisnak nincsen köze a vizeletürítéshez, feladata így a szexuális izgalom kiváltására korlátozódik. A glans clitoridis, amely a csikló leggazdagabban beidegzett részének tekinthető, ilyenkor jelentősen megnő.

Hüvelycsarnok (vestibulum vaginae). Az előcsarnok a két kisajak közötti térség, amely a húgycső, a hüvely és a vestibularis mirigye benyílását tartalmazza. Az urethra nyílása a vagina előtt, és a glans clitoridis mögött található 2-3 cm-mel. Tőle kétoldalt a paraurethralis mirigyek kivezető csöveinek nyílását találjuk. A vagina nyílása a szűzhártya (hymen) állapotának függvényében lehet kisebb vagy nagyobb. A vékony nyálkahártya-redő szülés után mindössze néhány apró maradvány (caruncula hymenales) formájában ismerhető fel. Ezek a maradványok képezik a vulva és a vagina közötti határt.

Bulbus vestibuli. A férfiban a bulbus penis és a corpus spongiosum penis analógja. Mintegy 3 cm hosszú erektilis test, amely a vagina benyílását szegélyezi. Körülveszi a m. bulbospongiosus, a gáttájék izmainál említett kicsiny izmocska.

Glandulae vestibulares. A glandula vestibularis major (Bartholin-féle mirigy) fél centiméter átmérőjű kerek mirigy, amely a vestibulum két oldalán helyezkedik el, valamivel a hüvely benyílása mögött. A bulbus vestibuli és a m. bulbospongiosus részben a mirigyet is fedi. Kivezetőcsöve a bulbustól mélyebben haladva éri el a vestibulumot, amelynek mindkét oldalán, a hüvelynyílástól laterál felé egy-egy benyílással érkezik meg. A mirigy feladata nyákos váladék hüvelybe juttatása szexuális izgalom kapcsán. A kisajkak és a hüvely distalis részének nedvesítését ezen kívül a glandulae vestibulares minora végzi. Ezek a mirigyek is a vestibulum két oldalán találhatók, kivezető csövei az urethra és a vagina benyílása között érik el a vestibulumot.

A vulva ér- és idegellátása. A vulva artériás ellátásáért az a. pudenda externa ágai felelősek, de az a. pudenda interna perineális ágai (arteriae labiales, a. clitoridis) is részt vesznek a külső női nemi szervek ellátásában. A vénás elvezetés döntő mértékben a vena pudenda interna feladata. A vénás elfolyás akadályozottsága felelős a clitoris méretének megnövekedésében – szexuális izgalom hatására. (A nők mintegy 10 %-ában a clitoris megkeményedik és meghosszabbodik.) A vulva beidegzésében a nervi labiales anteriores (n. ilioinguinales), a ramus genitalis nervi genitorfemoralis, a ramus perinealis nervi cutanei femoris és a rami labiales posteriores (nervi perineales, n. pudendus) vesznek részt. Paraszimpatikus hatásra fokozódik a mirigyek szekréciós tevékenysége, a clitoris erekciója és a bulbus vestibuli erektilis testeinek telődése.

Hüvely (vagina, colpos)

A hüvely mintegy 7-8 cm hosszúságú cső, amely a méhnyaktól (cervix uteri) a kis szeméremajkak között keletkező keskeny résig (vestibulum) terjed. A hüvely felső részébe a cervix teleszkópszerűen belenyomul, miáltal a hüvely körülveszi a méhnyakat és hüvelyboltozat keletkezik. A hüvely előrefelé és lefelé tart, majd a medencefenéken áthaladva nyílik a vestibulumba. Legfontosabb feladatai közé tartozik a menstruációs folyadék elvezetése, vagyis a méhnyak és a vestibulum közötti kapcsolat megteremtése, a szülőcsatorna alsó részének kialakítása, továbbá a penis és az ejaculatum befogadása közösüléskor. Normálisan a vagina elülső és hátsó fala egymással érintkezik, ürege tehát elölről hátrafelé ellapult. Ez a helyzet mindössze a méhnyak területén nem áll fenn, ahol a csőbe nyomuló cervix a hüvely falait elválasztja. A hüvely szüléskor jelentősen kitágul, főleg entero-posterior itányban. Oldalirányú tágulásának a spina ischiadica és a lig. sacrospinale szab gátat. A vagina a húgyhólyag és az urethra mögött, a rectum előtt helyezkedik el. Oldalról a m. levator ani mediális szélei, a fascia pelvis és az ureterek veszik körül. A hüvelyboltozatnak elülső, hátulsó és oldalsó részeit szokás megkülönböztetni. Legnagyobb gyakorlati jelentősége ezek közül a hátulsó boltozatnak (fornix vaginae posterior) van, mivel ez a legmélyebb és közvetlenül szomszédos az excavatio rectouterinával. A vagina körül több izom helyezkedik el – sphincter-szerűen. Ezek (m. pubovaginalis, m. sphincter urethrae externus, m. sphincter urethrovaginalis, m. bulbospongious) komprimálják a csövet.

A vagina falában néhány mm széles haránt irányú redők (rugae vaginales) és hosszanti nyálkahártyakiemelkedés (columna rugarum) helyezkednek el. A redők csak a menopausa előtt láthatóak, később eltünnek.

A vagina vérellátásában az a. uterina (felső rész), az a. rectalis media (középső rész) és az a. pudenda interna (alsó rész) vesz részt. A hüvely mucosájában és a külső fala körül egy-egy vénás plexus képződik (plexus venosus vaginalis). Ez a méh hasonló vénás fonatával együtt a plexus venosus uterovaginalist képezi. A vénás vér elsősorban a vena iliaca interna felé vezetődik el a vena uterinán keresztül, de kapcsolatban van a húgyhólyag és a rectum körüli vénás fonattal is. A vagina nyirokelvezetése három részének megfelelően a következőképpen alakul: nodi lymphatici iliaci interni és externi (felső rész), nodi lymphatici iliaci interni (középső rész), nodi lymphatici inguinales superficiales, nodi lymphatici sacrales, nodi lymphatici iliaci communes (alsó rész). Utóbbiak a gáttájék és a szeméremtest nyirkával együtt szedődnek össze (nodi lymphatici inguinales superficiales).

A hüvely beidegzése. A felső három-negyed rész zsigeri beidegzéssel rendelkezik, mindössze alsó negyedében találunk szomatikus beidegzést. A felső rész beidegzéséért a plexus uterovaginalis felelős, amely a plexus hypogastricus inferior része. A fonat szimpatikus és paraszimpatikus mozgató és érző rostokat tartalmaz. Ebben található a kevert rostokat tartalmazó Frankenhäuser-féle vegetatív ganglion. Szimpatikus része az alsó thoracalis gerincvelői szelvényekből származik és a nervi splanchnici lumbaresen keresztül éri el a plexus uterovaginalist. Paraszimpatikus gyökere az S2-S4 szegmentumokból ered, és a nervi splanchnici pelvinin keresztül érkezik el a hüvelyhez. A vagina felső részének érző rostjai a paraszimpatikus idegekhez csatlakoznak, az érző idegek sejttestjei az S2-S4 gerincvelői idegek érző ganglionjaiban vannak. A szomatikus beidegzésért a nervus pudendus (ramus perinealis profundus) felelős, amely szimpatikus és érző rostokat is közvetít, de paraszimpatikus rostokat nem. Az érző ganglionok az S2-S4 szegmentumokban vannak. Fontos megemlíteni, hogy a beidegzés miatt mindössze a hüvely alsó negyedrésze érzékeny hőmérsékletre és érintésre.

Méh (uterus, delphys)

A méh vastag falú, körte-alakú, üreges, izmos szerv, amely a kismedencében normálisan a a húgyhólyag tetején nyugszik, nyaka a húgycső és a rectum között helyezkedik el. Felnőttben a méh antevertált helyzetű, amennyiben a hüvelyhez képest előre és felfelé irányul, ezen kívül anteflektált helyzetű, mivel a méhtest a méhnyakhoz képest előrehajlik (így kerül a méhtest a hólyag tetejével szomszédságba). Helyzetét természetesen a hólyag és a rectum teltsége nagyban befolyásolja. A méh mintegy 7.5 cm hosszú, 5 cm széles és 2 cm vastag. Súlya 90 gramm. Terhesség alatt ezek a z értékek jelentősen megnőnek.

A méh két fő részre osztható, a testre (corpus) és a nyakra (cervix). Előbbi a méh felső két-harmadát alkotja, és rajta két nevezetes részt különböztethetünk meg; fundus (a méhtest lekerekített része, amely a méhkürtök szájadékai felett helyezkedik el) és isthmus (közvetlenül a méhnyak felett elhelyezkedő, kb. 1 cm-es szakasz). A méhtest a széles méhszalag kettőzetében található és viszonylag mobilis szerv. Vesicalis felszíne előre, intestinalis felszíne hátrafelé tekint. Méhszarvaknak (cornua) a tubák benyílásainak megfelelő superolateralis részeit nevezzük. Felnőtt nőben a méhtest a teljes szerv két-harmadát teszi ki. Gyermekben és a menopausa után test és nyak kb. azonos hosszúságú. A méh ürege (cavum uteri) frontális metszeten háromszög alakú. A háromszög csúcsa lefelé tekint, felfelé a két tubaszájadék között kiszélesedik. Sagittalis metszeten lapos az üreg, elölről hátrafelé összenyomott, az elülső és a hátsó méhfal csaknem összefekszik.

A méhnyak átlagosan 2,5 cm hosszú, két részre különíthető el; a supravaginalis részt (portio supravaginalis cervicis) a hólyagtól laza kötőszövet választja el, a rectumtól pedig az excavatio rectouterina. A vaginalis rész (portio vaginalis cervicis) a hüvelybe nyomul, azzal a külső méhszájon (orificium uteri externum) keresztül közlekedik. A méhnyak ürege (canalis cervicis) orsó alakú, a méh ürege felé a belső méhszáj (orificium uteri internum) vezet. A méhtestet a ligamentum ovarii proprium a tuba csatlakozásától hátra és lefelé éri el. Ugyanehhez a csatlakozási ponthoz képest a ligamentum teres uteri előre és lefelé rögzül a méh testén.

A méh falának szerkezete hármas rétegződést mutat. Legkívül a hashártyaborítást (perimetrium, serosa) találjuk, amely kevés kötőszövettel rögzül a középső – legvastagabb izomréteghez (myometrium). Utóbbi a terhesség alatt jelentősen kitágul, miközben kissé elvékonyodik. A méhet tápláló erek és idegek fő törzsei ebben a rétegben ágazódnak el. A méh izomrétegéhez belülről szorosan rögzül a méhnyálkahártya (endometrium). A méhnyak falában jóval kevesebb izomelemet találunk, mint a testben, helyette inkább kollagénrostok és elasztikus rostok alkotják a méhnyak falát. A méhtest teljes egészében rendelkezik hashártya borítással, kivéve a nyak vaginalis részét. A peritoneum a méhtestről előrefelé a hólyag tetejére csap át – sekély excavatio vesicouterinát képezve. A hátulsó hüvelyboltozat alatt a méhnyakat elhagyó hashártya a rctumra csap át – létrehozva a már említett excavatio rectouterinát.

A széles méhszalag (lig. latum uteri) kétrétegű hashártyaborítás, amely a méh két oldalától a medence oldalsó falához és fenekéhez húzódik. A két réteg a méh fundusánál és a méhkürtök felett megy át egymásba. Oldalt a hashártya kettőzete a lig. suspensorium ovariiban folytatódik. A lig. ovarii proprium hátul és fent, a lig. teres uteri elöl és alul helyezkedik el a széles méhszalag kettőzetében. A széles méhszalag ovariumhoz menő kettőzetét mesovariumnak, a tubához haladó részét mesosalpinxnak nevezzük. E két kettőzet alatt helyezkedik el a széles méhszalag azon része, amely magát a méhet veszi körül (mesometrium).

A méh helyzetét számos tényező befolyásolja, illetve biztosítja. Ezek között igen fontos szerep jut a medencefenék izomzatának, amely nemcsak statikus, hanem dinamikus alátámasztást biztosít (aktív izomműködés révén változó helyzet – pl. hasprés – alatt is megőrzi a méh relatív helyzetét), A többi medencei szerv (hólyag és rectum) szerepe sem elhanyagolható a méh helyzetének biztosításában. Ezeken kívül a medencén belüli kötőszövet (fascia endopelvina) szalagos megerősödései fokozzák a méh helyzetének stabilitását. A lig. transversum (cardinale) uteri a nyakat és a hüvelyboltozatot rögzíti a medence oldalfalához. A ligamenta uterosacralia a méhnyak felső és hátsó részéről haladnak a keresztcsont felé. Ezek a szalagok rectalis vizsgálat során jól tapinthatók. A szalagok és a medencefenék hivatottak megakadályozni azt, hogy a méh belecsússzon a hüvelybe (prolapsus uteri).

A méh vérellátása. Az artériás vér legfontosabb forrása az a. uterina, de járulékos forrást biztosít az a. ovarica is. A széles méhszalag kettőzetében mindkét oldalon vénás plexus alakul ki (plexus venosus uterina), amelynek vére a vena iliaca interna irányába vezetődik el. Nyirokerek a peritoneum alatt (felületesen) és a méh falában mélyen is találhatók. A méh nyirokelvezetése három főbb út mentén valósul meg. (1) A legtöbb nyirokér a nodi lymphatici lumbares irányában gyűjti össze a méh nyirkát, de egyes nyirokerek a nodi lymphatici iliaci externae és (a kerek méhszalag közvetítésével) a nodi lymphatici inguinales superficiales felé vezetnek el. (2) A méhtest nyirokerei a nodi lymphatici iliaci externae irányában is nyerhetnek egérutat a parametrium közvetítésével. (3) Végül, a cervix felől a nodi lymphatici iliaci interni és a nodi lymphatici sacrales felé vezet az út. A rectalis és a gluteális nyirokcsomók is érintettek lehetnek, de a fundus felől a petefészek nyirokelvezetési útjai (aorta körüli nyirokcsomók) is elérhetők.

A méh beidegzése. A méh beidegzéséért felelős idegek a plexus uterovaginalis származékai, amely a plexus hypogastricus inferior része. Ezek az idegek az a. uterina mentén haladnak a széles méhszalagon és lig. transversum (cardinale) cervicisen belül. A fonat szimpatikus és paraszimpatikus mozgató és érző rostokat tartalmaz. Szimpatikus része az alsó thoracalis gerincvelői szelvényekből származik és a nervi splanchnici lumbaresen keresztül éri el a plexus uterovaginalist. Paraszimpatikus gyökere az S2-S4 szegmentumokból ered, és a nervi splanchnici pelvinin keresztül érkezik el a hüvelyhez. A méh felső részének (fundus és corpus – intraperitonealis) és alsó részének (cervix – subperitonealis) érző rostjai eltérnek egymástól. A felső rész fájdalmat közvetítő afferensei a szimpatikus beidegzés útjait követik visszafelé (pl. uterovaginalis, plexus hypogastricus inf. et sup., pl. intermesentericus, truncus sympathicus lumbaris, rami communicantes grisei, alsó thoracalis, felső lumbalis gerincvelői idegek érző ganglionjai). Az alsó rész fájdalomérző (és más érző) rostjai a paraszimpatikus idegekhez csatlakoznak, az érző idegek sejttestjei az S2-S4 gerincvelői idegek érző ganglionjaiban vannak.

Méhkürt (tuba uterina, salpinx)

A méhkürt oldal felé hagyja el a méhszarvat és a hasüregben az ovarium közelében szabadon nyílik. A mintegy 10 cm hosszú cső a mesosalpinx hashártyaborítékában halad, amelyet a széles méhszalag szabad széle képez. A tubák gyakran (de nem mindig) szimmetrikusan hátrafelé és oldalfelé futnak, hogy a medence oldalfalát elérjék. Itt a petefészek előtt és felett ívelten hajlanak lefelé a széles méhszalagban.

A méhkürt leglateralisabb része az infundibulum, amely tölcsérszerű nyílást képez a szabad hasüreg felé (ostium abdominale). A kiszélesedő kürtvégződésen számos ujjszerű nyúlvány (fimbria) található. Ezek közül egy erősebb (fimbria ovarica) eléri és az ovarium felső pólusán tapad. Mediálisabban találjuk a kürt legtágabb és leghosszabb részét (ampulla). A petesejt megtermékenyülésének ez a leggyakoribb helye. Az isthmus közvetlenül a méhszarvba való benyílás közelében helyezkedik el. Ez a kürt legszűkebb része. A méhfalon keresztül haladó rövid intramuralis részét pars uterinának nevezzük. A benyílás helye az ostium uterinum tubae.

A tuba ér-és idegellátása. Az a. ovarica és az a. uterina egyaránt számos tubalis ágat ad le, amelyek egymással gazdag anasztomózisokat képezve látják el a méhkürtöt. A vénás elevezetés hasonló erekkel a plexus venosus uterovaginalis felé történik. A tuba nyirokerei a nodi lymphatici lumbares (paraaortici) felé tartanak, de olykor az a. iliaca interna mentén elhelyezkedő nyirokcsomókban (nodi lymphatici iliaci internae) is található áttétes dagantsejt. A kerek méhszalag közvetítésével az inguinalis nyirokcsomók is érintettek lehetnek. A tuba idegeit a plexus ovaricus és a plexus uterinus felől kapja. Az érző rostok a plexus ovaricuson keresztül jutnak el a Th11, Th12 és L1 gerincvelői idegek érző ganglionjaiba.

Petefészek (ovarium)

A mandula-alakú és nagyságú szerv a medence oldalfalán helyezkedik el a mesovarium kettőzetében. A pubertás előtt a petefészek felszíne sima és a szervet borító hám (helytelenül csírahám) folyamatosan megy át a fénylő hashártya rétegébe. A petefészek felszínét azonban hamarosan egyre több apró heg teszi egyenetlenné, mivel az érett petesejtek kiszabadulása után a tüszők helyén hegszövet marad vissza. A petefészek distalis vége a lig. suspensorium ovarii közvetítésével rögzül a medence oldalfalához. Ez a széles méhszalag leglaterálisabb része és ebben érik el a petefészket az a. és v. ovarica, tovább a nyirokerek és idegek. A petefészek másik rögzítése a lig. ovarii proprium, amely a mesovarium hashártya-kettőzetében fut. A szalag a petefészek proximális (méhhez közelebb eső) pólusát rögzíti a tuba benyílása alatti méhterülethez. A petefészek felületének jelentős részét nem borítja hashártya, így az érett petesejt egy rövid ideig a szabad hasüregbe kerül, mielőtt a méhkürt fimbriáin megtapadva a kürt ampullájába jut. A petefészek hashártyaborítéka éles vonal mentén (Farré-féle vonal) szűnik meg, illet megy át az ún. csírahámba.

A petefészek ér- és idegellátása. Az a. ovarica az aorta abdominalis ága. Az ér a hátsó hasfalon a hashártya mögött halad lefelé, majd amikor a medence szélét eléri, kereszteződik a vasa iliaca externával és belép a lig. suspensorium ovariiba. Ovariális és tubális ágakra oszlik, amelyek egymással anasztomotikus kapcsolatokat képezve látják el a két szervet. Az erek a mesovarium és a mesosalpinx kettőzeteiben futnak. A petefészek apró vénái plexus pampiniformist képeznek a széles méhszalagban. A vénás fonat végül egyetlen vena ovaricában ömlik össze, amely a hasonnevű artériával hagyja el a kismedencét. A jobboldali véna hegyesszögben eléri a vena cava inferiort és közvetlenül beleömlik. A bal oldali vena ovarica ezzel szemben a bal vena renalisba ömlik – derékszögben. A szerv nyirkát az a. és v. ovaricát kísérő nyirokerek a nodi lymphatici lumbares (preaortici et aortici laterales) felé vezetik el, melyek az a. renalis környékén helyezkednek el. A nyirok közvetlenül is eljuthat a nodi lymphatici lumboaortici, iliaci és obturatoria irányába, ahonnan a paraaortikus csomókba jut vagy kerek méhszalag közvetítésével a nodi lymphatici inguinales felé vezetődhet el. Az uterus közvetítésével nyírok és daganatos áttét az ellenoldali kismedencei nyirokcsomókba is átkerülhet. Az ovarium idegei a plexus ovarialis származékai, amelyek az ovarialis erekkel együtt érik el a szervet. A petefészek a nervus vagusból kap paraszimpatikus rostokat. Érző beidegzésében a Th10-es gerincvelői szegmentum idege vesz részt.